há uma luz selvagem
há uma luz selvagem que me percorre o nome
e que enlouquece lentamente
no interior húmido da memória.
o espaço da voz
expande-se até à idade irrespirável dos objectos.
sento-me a observar a praia
e a forma como a água tem medo de se aproximar demasiado
e pousar nas perguntas.
as pálpebras escorrem-me até aos nervos.
há um frio insuportável na passagem escorregadia das horas
no gesso de cada nome,
e um sítio febril onde a inteligência consegue deteriorar
todos os vestígios decifráveis de vida.
cada nome, no interior imóvel do seu ventre,
no sangue fervido das noites,
transporta uma luz pesada,
impronunciável.
In: O Sono Extenso, Âncora Editora, 2011
*
Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis) é poetisa, escritora e professora universitária. Tem um mestrado em Estudos Orientais e um mestrado em Relações Interculturais Sino-Portuguesas da Universidade do Minho em Portugal e da Universidade de Línguas Estrangeiras em Tianjin, China. Publicou cinco livros de poesia, o mais recente dos quais – A Transfiguração da Fome, Labirinto, 2018 – ganhou o Prémio Literário Glória de Sant’Anna de 2019. Viveu na China durante muitos anos, tendo anteriormente lecionado Português e Mandarim na Universidade de Línguas Estrangeiras de Tianjin, e foi uma dos fundadoras e coordenadoras do Spittoon Collective, um grupo internacional de artistas em Pequim dedicado à divulgação da literatura chinesa em inglês. Vive atualmente no Porto.
*
Foto: Portrait de Sara F. Costa
*
Ilustração: Piet Mondrian, Composition No. 10, Pier and Ocean, 1915.
Fonte: https://bluesyemre.com/2018/12/30/pietmondrian-dutch-painter/pier-and-ocean/
van egy nyers fény
van egy nyers fény ami letapogatja a nevemet
és apránként megőrül
a visszaemlékezés nyirkos közegében.
a szó tere
addig tágul míg beleér a tárgyak fullasztó idejébe.
leülök hogy a partot figyeljem
ahogy a víz retteg mikor már túl közel van és
a kérdéseknél ér partot.
a szemhéjak lecsorgatnak az idegeken.
minden név gipszfigurájában a síkos időátjárón
kibírhatatlan közöny van
és egy túlfűtött hely ahol az ész képes tönkretenni
az élet összes kibetűzhető jelét.
minden név, a saját méhe mozdulatlan belsejében,
a homálytól felhevült vérben,
egyetlenegy súlyos fényt hordoz,
kimondhatatlan.
Forrás: ÚjNautilus, 2018. augusztus 28.
Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis) költő, író, egyetemi tanár. Keleti tudományokból, valamint kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minho Egyetemen és Kínában a Tiencsini Idegennyelvi Egyetemen. Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbival – A Transfiguração da Fome, Labirinto, 2018 (Az éhség alakváltozásai) – 2019-ben elnyerte a Glória de Sant’Anna Irodalmi Díjat. Évekig Kínában élt, korábban a Tiencsini Idegennyelvi Egyetemen tanított portugál és mandarin nyelvet, majd Pekingben a kínai irodalom angol nyelvű terjesztését szolgáló nemzetközi művészcsoport, a Spittoon Collective egyik alapítója és koordinátora volt. Jelenleg Portóban él.
*
Fotó: Sara F. Costa portréja
*
Illusztráció: Piet Mondrian, Composition No. 10, Pier and Ocean, 1915.
Forrás: https://bluesyemre.com/2018/12/30/pietmondrian-dutch-painter/pier-and-ocean/
