Poemas de Vitor Vicente na tradução de Lipp Márta (Litera-Túra Művészeti Magazin)

por LMn

Poemas de Vitor Vicente, tradução de Lipp Márta

Grafton street (Dublin)

Esküszöm, egy nap abbahagyom az utazást. A markomban lesz
a hiánytalan világ, s én, boldog, összecsukom, mint valami
kagyló. Biztos, hogy a városban sokkal több csigát
találok, mint amennyi az egész tengerben van.
A hátamon landoló városi szirének éneklik majd meg
a tetteimet. Az élet kiszabadul a járóhorgonyból,
és a szárnyas homok könnyedségével tovaszáll.
*

Grafton street (Dublin)

Um dia, juro, deixarei de viajar. O mundo inteiro
caberá na minha mão e eu a fecharei, feliz, como a
uma concha. Estou certo que poderei colher mais
búzios na cidade do que todos os que existem no mar.
Sereias urbanas, atracadas nas minhas costas, cantarão
os meus feitos. A vida ter-se-á solto da âncora ambulante,
voando com a leveza alada das areias.

Swan leisure (Dublin)

Innen nem lehet elmenni egy országba se.
És mondják, nem úgy néz ki, mintha lenne rá okuk,
hogy pedálozzanak. Azért ezek a pedáns, merev térdek,
mialatt nem váltanak valóságot, készenlétben vannak.
Az utat ülve, mégis élénk mozgás közben teszik meg.
A csont-összhangzattanjuknak ez a lényege. Ez a hattyúk
bölcsessége, akiknek nem jutott osztályrészül semmi más,
hacsak az nem, hogy ráébredjenek, az egyetlenegy járkáló ház
a saját tulajdon test.
*

Swan leisure (Dublin)

Daqui não poderão partir para nenhum país.
Assim dito, não parecem ter um porquê para
pedalar. Porém, estas rótulas, pedantes, inconformadas,
não desarmam enquanto não refizerem a realidade.
A viagem fazem-na sentados, mas em movimento.
É essa a essência desta orquestra de ossos. É esta
a sapiência dos cisnes a quem não coube outra sorte,
senão o estarem cientes de que a única casa ambulante
é o próprio corpo.

Kiszállás Zürichben

A Zürichi F?pályaudvarra újonnan érkez?ket
elkápráztatja a szövevényes villamosvezeték és sín-
hálózat,
a megsokszorozott pályák biztonságot adnak. De a folyó-
torkolat
és az Alpok el?bukkan, és eszünkbe juttatja, hogy
öröktol fogva nincsen más út, mint a csillagpor, ami ide lehullott.
*

Desembarque em Zurich

Recém-chegados à Main Station de Zürich, embasbacados
com o emaranhado de linhas de elétrico e caminhos de
ferro,
cremos estar a salvo nas múltiplas veredas. Até que o
estuário
e os Alpes nos saltam à vista e nos lembram que não existe
outra estrada da eternidade senão a caiada a pó de estrela.

Sivatagi vágy (Holt-tenger)

Se többet, se kevesebbet. Ahogy I–en keze méri.
Nem kérek más adományt, csak hogy észrevegyem,
honnan jön, hova megy a szél.
*

Desejo de deserto (Mar Morto)

Nem mais, nem menos. À medida da mão de D-us.
Não pedir mais que o privilégio de poder ver de
donde vem, para onde vai o vento.

Vihar a trópusokon (Krabi)

A vágy nem ismer egyezkedést. A vágy tarol.
Az ernyeszt? trópusok nevében jár el, megöntözi
a valóságot b?séges es?vel, villámokkal és zsebkésekkel.
A halál hatalma el?tt a világ kegyelméb?l
az ember több mint önmaga. Kiválnak, akiknek
megadatott, hogy újjászülessenek még
az életükben egy szép napon.

*

Tempestade nos trópicos (Krabi)

O desejo não aceita concessões. O desejo desaba.
Em nome descontraído dos trópicos, rega a realidade
com uma copiosa chuva de canivetes e de relâmpagos.
Perante o poderio da morte, à mercê do mundo, todos
os homens são mais do mesmo. Distinguem-se aqueles
que, algum dia, tiveram oportunidade de renascer
no decurso de suas vidas.

Forrás (Fonte): Vítor Vicente: Ambulatório. Coimbra, 2019. Temas Originais.
*

Vitor Vicente (Barreiro, 1983.) portugál költő, író, publicista, és nem utolsó sorban utazó, ami nemcsak az életformája része, hanem az alkotómunkája alapja is. 2006 óta Portugálián kívül él, Spanyolországban, Írországban, Lengyelországban, s 2016-tól ez év márciusáig Magyarországon. Mindent összevetve, a külföldi országok közül nálunk töltött eddig a legtöbb id?t. Különböző irodalmi műfajokban jelentek meg könyvei. A legutóbbiak: A alfândega (A vámhivatal, riportkönyv, 2019), Izrael, Jezabel (Izrael, Izabel, regény, 2019.), Ambulatório (Vándorló, versek, 2019.), Sonetos nem sempre silesianos (Szonettek, nem mindig sziléziaiak, versek, 2019.), Bravo, Brasil (Bravó Brazília, útleírás, 2020).

Vitor Vicente (Barreiro, 1983), vive fora de Portugal desde 2006, entre Espanha, Irlanda, Polónia e Hungria, residindo atualmente em Cork (Irlanda). Publicou livros de vários géneros literários no decurso dos últimos anos, sendo o tema da viagem transversal a toda a sua obra. Últimos títulos: A Alfândega (Edições Sem Nome, 2019), Israel, Jezebel (Editora Jaguatirica, 2019) Ambulatório (Temas Originais, 2019), Bravo, Brasil (Bestiário/Class, 2020).

A Lusomagyarnews munkatársa, heti rendszerességgel jelennek meg írásai Budapestrol, főként a külső kerületekről , “Caminhar em Contramão” sorozatcímmel (Séta ellenszélben), és készül a magyarországi élményekről szóló könyve. Március végén újra Írországba költözött.

 

Print Friendly, PDF & Email

Também poderá gostar de

O nosso website utiliza cookies para melhorar a sua experiência de navegação. Aceitar Ler Mais

Privacidade