quando a ternura for a única regra da manhã
um dia, quando a ternura for a única regra da manhã,
acordarei entre os teus braços. a tua pele será talvez demasiado bela.
e a luz compreenderá a impossível compreensão do amor.
um dia, quando a chuva secar na memória, quando o inverno for
tão distante, quando o frio responder devagar com a voz arrastada
de um velho, estarei contigo e cantarão pássaros no parapeito da
nossa janela. sim, cantarão pássaros, haverá flores, mas nada disso
será culpa minha, porque eu acordarei nos teus braços e não direi
nem uma palavra, nem o princípio de uma palavra, para não estragar
a perfeição da felicidade.
In: A Criança em Ruínas, Quasi, 2001
José Luís Peixoto (1974. Galveias) é um romancista, poeta e dramaturgo. É licenciado em literatura moderna inglesa e alemã pela Universidade de Lisboa. O seu segundo romance (Nenhum Olhar, 2000 – Egyetlen pillantás nélkül. Trad. Mónika Bense, Bp. 2007. Európa) ganhou o Prémio José Saramago de Literatura em 2001, aos 27 anos de idade. É um dos escritores contemporâneos mais conhecidos do mundo. Os seus romances já foram traduzidos em mais de 30 línguas. O seu primeiro livro de poesia (A Criança em Ruínas , Quasi, 2000) ganhou o Prémio da Associação de Escritores Portugueses em 2001. O seu último livro de poesia, Regresso a Casa, Quetzal, 2020, foi publicado após um longo interregno.
*
Foto: Portrait de José Luís Peixoto
*
Ilustração: Kazimir Malevich, Landscape, 1906
Fonte: https://wanford.com/landscape-1906-by-kazimir-malevich/
mikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke
egy nap, amikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke,
a karjaidban ébredek. meglehet, hogy minden határon túlmegy majd a bőröd szépsége,
és a fény tartalmazza a szerelem elképzelhetetlen jelentését.
egy nap, mikor az eső felszárad az emlékezetben, amikor a tél
olyan távoli lesz, mikor a tartózkodó közöny vontatottan reagál
valami vénség elcsukló hangján, veled leszek, és madarak énekelnek az
ablakunkban. igen, madarak énekelnek, virágok lesznek, de én minderről
semmit se tehetek, mert én a karjaidban ébredek, és egyetlen szót sem
szólok, még a szó elképzelését is elkerülöm, nehogy lerombolódjon
a boldogság tökéletessége.
Forrás: Magyarul Bábelben –Irodalmi antológia, Műfordítók és műfordítások portálja.
José Luís Peixoto (1974. Galveias) regényíró, költő és drámaíró. A Lisszaboni Egyetemen szerzett diplomát modern angol és német irodalomból. A második regényével (Nenhum Olhar, 2000 – Egyetlen pillantás nélkül. Ford. Bense Mónika, Bp. 2007. Európa) 2001-ben, 27 éves korában elnyerte a José Saramago Irodalmi Díjat. A világ egyik legismertebb kortárs írója. Regényeit több mint 30 nyelvre fordították le. Az első verseskötetével (A Criança em Ruínas- Gyerek romokban, Quasi, 2000) pedig 2001-ben elnyerte a Portugál Írószövetség díját. A legújabb verseskötete – Regresso a Casa (Hazatérés), Quetzal, 2020 – hosszú szünet után jelent meg.
*
Fotó: José Luís Peixoto portréja
*
Illusztráció: Kazimir Malevich, Landscape, 1906
Forrás: https://wanford.com/landscape-1906-by-kazimir-malevich/
