fingir que está tudo bem
fingir que está tudo bem: o corpo rasgado e vestido
com roupa passada a ferro, rastos de chamas dentro
do corpo, gritos desesperados sob as conversas: fingir
que está tudo bem: olhas-me e só tu sabes: na rua onde
os nossos olhares se encontram é noite: as pessoas
não imaginam: são tão ridículas as pessoas, tão
desprezíveis: as pessoas falam e não imaginam: nós
olhamo-nos: fingir que está tudo bem: o sangue a ferver
sob a pele igual aos dias antes de tudo, tempestades de
medo nos lábios a sorrir: será que vou morrer?, pergunto
dentro de mim: será que vou morrer? olhas-me e só tu sabes:
ferros em brasa, fogo, silêncio e chuva que não se pode dizer:
amor e morte: fingir que está tudo bem: ter de sorrir: um
oceano que nos queima, um incêndio que nos afoga.
In: A Criança em Ruínas, Quasi, 2001
José Luís Peixoto (1974. Galveias) é um romancista, poeta e dramaturgo. É licenciado em literatura moderna inglesa e alemã pela Universidade de Lisboa. O seu segundo romance (Nenhum Olhar, 2000 – Egyetlen pillantás nélkül. Trad. Mónika Bense, Bp. 2007. Európa) ganhou o Prémio José Saramago de Literatura em 2001, aos 27 anos de idade. É um dos escritores contemporâneos mais conhecidos do mundo. Os seus romances já foram traduzidos em mais de 30 línguas. O seu primeiro livro de poesia (A Criança em Ruínas , Quasi, 2000) ganhou o Prémio da Associação de Escritores Portugueses em 2001. O seu último livro de poesia, Regresso a Casa, Quetzal, 2020, foi publicado após um longo interregno.
*
Foto: José Luís Peixoto portrait
Fonte: http://consuladoportugalsp.org.br/escritor-portugues-jose-luis-peixoto-em-sao-paulo-no-dia-da-lingua-portuguesa/
*
Ilustração: Emil Nolde, Red Clouds, 1930
Fonte: https://www.oceansbridge.com/shop/artists/n/emil-nolde/red-clouds-1930
úgy csinálunk, mintha rendben volna minden
úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, megtépázott
és vasalt ruhákba bujtatott testek, égésnyomok
bent a testben, a beszélgetések mélyén riadt sikolyok:
úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, rám nézel és tudod:
az utca, ahol találkozik a szemünk, az éjszaka:
az emberek nem képzelnek: olyan nevetségesek az emberek,
olyan szánalmasak: az emberek beszélnek és nem képzelnek:
becsukódunk: úgy csinálunk, mintha rendben volna minden:
egyforma, forró vér a bőr alatt, bármi előtt, minden egyes napon,
félelemvihar a mosolygó ajkakon: tényleg meghalok?,
kérdezem magam: tényleg meghalok? Csak rám nézel és tudod:
tüzes vasak, láng, csönd és eső, ami nem beszélhet:
szerelem és halál: úgy csinálunk, mintha rendben volna minden:
kell az a mosoly: az óceán eléget, a tűzvész megfojt.
Forrás: Magyar Napló, 2019. december
José Luís Peixoto (1974. Galveias) regényíró, költő és drámaíró. A Lisszaboni Egyetemen szerzett diplomát modern angol és német irodalomból. A második regényével (Nenhum Olhar, 2000 – Egyetlen pillantás nélkül. Ford. Bense Mónika, Bp. 2007. Európa) 2001-ben, 27 éves korában elnyerte a José Saramago Irodalmi Díjat. A világ egyik legismertebb kortárs írója. Regényeit több mint 30 nyelvre fordították le. Az első verseskötetével (A Criança em Ruínas- Gyerek romokban, Quasi, 2000) pedig 2001-ben elnyerte a Portugál Írószövetség díját. A legújabb verseskötete – Regresso a Casa (Hazatérés), Quetzal, 2020 – hosszú szünet után jelent meg.
*
Fotó: José Luís Peixoto portréja
Forrás: http://consuladoportugalsp.org.br/escritor-portugues-jose-luis-peixoto-em-sao-paulo-no-dia-da-lingua-portuguesa/
*
Illusztráció: Emil Nolde, Red Clouds, 1930
Forrás: https://www.oceansbridge.com/shop/artists/n/emil-nolde/red-clouds-1930
