Sempre me pareceu um pouco cobarde…
Sempre me pareceu um pouco cobarde
chamar sonho à morte,
dizer negros em vez de pretos,
tia em vez de sogra,
idosos em vez de velhos,
pessoas com rendimento mínimo
em vez de esfomeados, pobres, nós.
Deveria ser completamente proibido
ler amor onde está escrito Roma,
comer com o garfo quando se deve usar palitos.
Os dicionários têm razão.
Precisamos de mais definição.
Não muda nada adocicar a água dos afogados.
As metáforas podem até impressionar
mas não são nada práticas.
Olhem aqui a nossa senhora da verdade, o senhor director,
só figuras, só estilo:
todos trajados de fatinho,
e depois nadam na piscina dos pequenos.
In: Nadar na Piscina dos Pequenos, Assírio & Alvim, 2017
*
Golgona Anghel (1979, Alexandria, Roménia) é escritora, poetisa e professora universitária. É licenciada em Línguas e Literaturas Modernas em português e espanhol e doutorada em Literatura Portuguesa Contemporânea pela Universidade de Lisboa. Após completar um programa de pós-doutoramento na Faculdade de Ciências Sociais e Humanas da Universidade Nova de Lisboa, tornou-se lá professora. Para além de vários estudos e ensaios, publicou quatro livros de poesia entre 2011 e 2017, todos em várias edições. Em 2013 venceu o Prémio PEN Clube Português de Poesia. Escreve a sua poesia em português, mas também, ocasionalmente, em espanhol e italiano. Vive em Lisboa, Portugal, desde 1997.
*
*
Foto: Portrait de Golgona Anghel
Fonte: https://www.assirio.pt/autor/golgona-anghel/39529
*
Ilustração: Virgin Mary, wooden sculpture with embroidered clothes (2nd half 18th century) , Monastery of San Gregorio Armeno in Naples
Fonte: https://www.flickriver.com/photos/70125105@N06/43825232785/
Egy kicsit mindig gyávának éreztem…
Egy kicsit mindig gyávának éreztem
álomnak nevezni a halált,
feketéket mondani négerek helyett,
anyámnak hívni az anyóst,
időseknek az öregeket,
minimálmegélhetésű embereket mondani
ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi.
Teljesen be kellene tiltani,
hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva,
hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni.
Igazuk van a szótáraknak.
Több definícióra lenne szükségünk.
Semmi nem változik, ha megédesítjük a vízbefúlóknak a vizet.
A metaforák, még ha hatásosak
is néha, a tényértékük nulla.
Nézzenek ide, a mi igazságos szűzanyánk, a teremtő úr,
csak figurák, puszta stílus:
babaruhákba van bujtatva mind,
aztán ott úsznak majd a kicsinyek medencéjében.
Forrás: Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Folyóirat, 2020. május
Golgona Anghel (1979, Alexandria, Románia) író, költő, egyetemi tanár. A Lisszaboni Egyetem Modern nyelvek és Irodalom szakán szerzett diplomát portugál és spanyol nyelvből, valamint doktori fokozatot kortárs portugál irodalomból. Majd a Lisszaboni Új Egyetem Társadalom- és Humán Tudományok Karának posztdoktori programja után ugyanott egyetemi tanár lett. Több tanulmány- és esszékötete mellett 2011 és 2017 között négy verseskötete jelent meg, mindegyik több kiadásban. 2013-ban elnyerte a Portugál PEN Club Költészeti Díját. A verseit portugál nyelven írja, de esetenként spanyolul és olasz nyelven is. 1997 óta él Portugáliában, Lisszabonban.
*
Fotó: Golgona Anghel portréja
Forrás: https://www.assirio.pt/autor/golgona-anghel/39529
*
Illusztráció: Virgin Mary, wooden sculpture with embroidered clothes (2nd half 18th century) , Monastery of San Gregorio Armeno in Naples
Forrás: https://www.flickriver.com/photos/70125105@N06/43825232785/
