Ser Poeta
Ser poeta é ser mais alto, é ser maior
Do que os homens! Morder como quem beija!
É ser mendigo e dar como quem seja
Rei do Reino de Aquém e de Além Dor!
É ter de mil desejos o esplendor
E não saber sequer que se deseja!
É ter cá dentro um astro que flameja,
É ter garras e asas de condor!
É ter fome, é ter sede de Infinito!
Por elmo, as manhãs de oiro e de cetim…
É condensar o mundo num só grito!
E é amar-te, assim, perdidamente…
É seres alma, e sangue, e vida em mim
E dizê-lo cantando a toda a gente!
In: Charneca em Flor, Livraria Gonçalves, 1931
Florbela Espanca (8 de dezembro de 1894, Vila Viçosa – 8 de dezembro de 1930, Matosinhos), poetisa. Fernando Pessoa chamou-lhe o seu “gémeo espiritual”. Era uma mulher extraordinariamente emancipada para o seu tempo. Foi uma das 7 mulheres estudantes da Universidade de Lisboa, onde cursou Direito. Durante a sua vida, foram publicados 2 livros de poesia, e mais 3 postumamente. Os seus poemas recolhidos (Sonetos completos) foram publicados em 1934 por Guido Battelli, professor de literatura italiana na Universidade de Coimbra, com quem tinha uma relação estreita. A sua popularidade é indelével, não só em Portugal, mas também no mundo lusófono em geral, como uma espécie de ícone feminino, a encarnação da beleza e do talento.
*
Foto: Portrait de Florbela Espanca
Fonte: https://soundcloud.com/radyr-gon-alves-203846692/fanatismo-florbela-espanca
*
Ilustração: Zdzisław Beksiński, Untitled, 1975.
Fonte: http://www.artnet.fr/artistes/zdzis%c5%82aw-beksi%c5%84ski/untitled-43BxRc47TYf2lQD1UA3NNg2
A költő
A költő magasabb, és nagyobb a hatalma
Az embernél! Fájdalmat csókol könnyűvé.
Koldus és úgy ad, mint a király, akié
Mind a két világ kínjának birodalma.
Pompa és ezer heves vágy ura,
És még csak azt se tudja, mire vágyik ő!
Csillag van benne, ragyogó fénnyel égő,
És griffmadár-karma van és szárnya!
Éhét és szomját a végtelen oltja.
Sisakja arannyal átszőtt selymes reggelek…
Világot sűrít egyetlen sikolyba!
Hogy beléd szerettem, így, eszeveszetten…
Hogy lélegzetvétel, vér és élet vagy nekem,
És dalban mondom ezt el minden embernek!
Forrás: Litera-Túra Művészeti Magazin, 2020. december 7.
Florbela Espanca (1894. december 8. Vila Viçosa – 1930. december 8. Matosinhos) költő. Fernando Pessoa a „lelki ikertársának” nevezte. Az akkori időkben szokatlanul emancipált nő volt. A Lisszaboni Egyetemen, ahol jogot tanult, ő volt a 7 női hallgató egyike. Életében 2 verseskötete jelent meg, s további 3 posztumusz kiadásban. Összegyűjtött verseit (Sonetos completos) 1934-ben jelentette meg Guido Battelli, a Coimbrai Egyetem olasz irodalom professzora, akihez szoros kapcsolat fűzte. Népszerűsége töretlen, nemcsak Portugáliában, hanem tágabban, a portugál nyelvterületen, egyfajta női ikon, a szépség és a tehetség megtestesítője.
*
Fotó: Florbela Espanca portréja
Forrás: https://soundcloud.com/radyr-gon-alves-203846692/fanatismo-florbela-espanca
*
Illusztráció: Zdzisław Beksiński, Untitled, 1975.
Forrás: http://www.artnet.fr/artistes/zdzis%c5%82aw-beksi%c5%84ski/untitled-43BxRc47TYf2lQD1UA3NNg2
