Canto a Leopardi
Ah, mas da voz exâmine pranteia
O coração aflito respondendo:
«Se é falsa a ideia, quem me deu a ideia?
Se não há nem bondade nem justiça
Porque é que anseia o coração na liça
Os seus inúteis mitos defendendo?
Se é falso crer num deus ou num destino
Que saiba o que é o coração humano,
Porque há o humano coração e o tino
Que tem do bem e o mal? Ah, se é insano
Querer justiça, porque na justiça
Querer o bem, para que o bem querer?
Que maldade, que […] , que injustiça
Nos fez para crer, se não devemos crer?
Se o dúbio e incerto mundo,
Se a vida transitória
Têm noutra parte o íntimo e profundo
Sentido, e o quadro último da história,
Porque há um mundo transitório e incerto
Onde ando por incerteza e transição,
Hoje um mal, uma dor, e […] , aberto
Um só dorido coração?»
[…]
Assim, na noite abstracta da Razão,
Inutilmente, majestosamente,
Dialoga consigo o coração,
Fala alto a si mesma a mente;
E não há paz nem conclusão,
Tudo é como se fora inexistente.
1934
In: Poesias Inéditas, Ática, 1955
Fernando Pessoa (Lisboa, 13 de junho de 1888 – Lisboa, 30 de novembro de 1935) foi um dos maiores poetas portugueses da literatura do século XX e o mais importante representante do modernismo português. Após uma promissora carreira universitária na África do Sul (Universidade da Cidade do Cabo), regressou a Lisboa para se dedicar inteiramente à literatura. Autor prolífico, escreveu não só poemas, mas também ensaios literários e filosóficos, traduzidos do francês e do inglês e também escreveu poesia nestas línguas com o seu próprio nome. É bem conhecido que não só escreveu com o seu próprio nome, mas que três figuras heterónimas – Alberto Caeiro, Álvaro de Campos e Ricardo Reis – se destacaram entre os muitos pseudónimos. Tornou-se um poeta conhecido no seu país natal no final da sua vida, e em 1934 foi publicado o seu primeiro volume independente português, Mensagem, resumindo a sua obra poética.
Os seus poemas começaram a aparecer na Hungria em meados da década de 1960, traduzidos por importantes poetas húngaros. A sua renascença começou no final da década de 1980, quando se tornou incrivelmente popular com um público mais vasto do que os intelectuais literários. A partir de 1988, foram publicados 13 volumes independentes de Pessoa, não só de poesia, mas também de outros escritos. Ferenc Pál desempenhou um papel importante na criação destes livros – e de toda a literatura de Pessoa na Hungria – e quase todos eles foram editados, selecionados e por vezes traduzidos por ele. Quatro dos livros autónomos publicados estão disponíveis na MEK (Biblioteca Eletrónica Húngara – Magyar Elektronikus Könyvtár).
*
Giacomo Leopardi (29 de junho de 1798, Recanati – 14 de junho de 1837, Nápoles) foi um poeta italiano.
*
Foto: Portrait de Fernando Pessoa
Fonte: https://bombmagazine.org/articles/fernando-pessoa/
*
Ilustração: Joan Miro, Dancer, 1925.
Fonte: https://www.amazon.co.uk/Joan-Miro-Abstract-Famous-Paintings/dp/B0B84ZN36R
*
Dal Leopardinak
De hát, elhaló hangon egyre jajgat
És felesel a kétségbeesett szív:
«Ha nem valóságos az eszme, az eszmét kitől kaptam?
Ha sem jó, sem igazság nem létezik,
Mért van az, hogy a szív küzdésre áhítozik,
Hogy védje a hiábavaló eszméit?
Ha nem igaz a küldetés és az istenhit,
Ki tudja vajon, hogy mi az az emberi szív,
Mért kell az embernek a szív és a józan ész,
Tudni, mi a jó és mi a rossz? Ha őrültség
Az igazat akarni, miért látszik
Jónak az igaz, mért van, hogy a jóság
A vágy? Mily méltatlan, […], kegyetlen,
Hitet adni, ha hinnünk nem tartozás?
Ha az ingatag világ és kétség,
Ha a múlandó élet nem
E felében létezik a bensőséges, mély
Értelem és a történetből az utolsó kép,
Mért van a bizonytalan és mulandó világ,
Ahol bizonytalanság és mulandóság jár,
Ma egy katasztrófa, szomorúság, és […], vajon a szív
Csakis a fájdalomra nyit?»
[…]
Ekképpen, az ész elvont homályában,
Hiábavalóan és magasztosan,
Párbeszédet folytat magával a szív,
Az elme fennhangon beszél magának;
Nincs béke és tanulság sincs,
Minden mintha csak egyetlen lenne magában.
Forrás: Fordítások, 2017. augusztus 27. https://compilatore.cafeblog.hu/2017/08/27/dal-leopardinak-fernando-pessoa-verse/?fbclid=IwAR0laGxuNRCNClJS4dLTB8HJzwxUjmoa-75lxlKlXV8DDh5OOEUGT7qBfmI
Fernando Pessoa (1888. június 13. Lisszabon – 1935. november 30. Lisszabon) a XX. századi irodalom kiemelkedő egyénisége, az egyik legnagyobb portugál költő, s a portugál modernizmus legjelentősebb képviselője. A Dél-Afrikában (Fokvárosi Egyetem) folytatott ígéretes egyetemi tanulmányait megszakítva visszatért Lisszabonba, hogy teljesen az irodalomnak szentelhesse magát. Termékeny szerző volt, verseken kívül irodalmi- és filozófiai esszéket is írt, fordított franciából és angolból, s ezeken a nyelveken verseket is írt, a saját nevén. Mint közismert, nemcsak saját néven írt, a számos álnévből kiemelkedett három, külön életet élő heteroním figura – Alberto Caeiro, Álvaro de Campos és Ricardo Reis – , akiket önálló alkotó személyiséggel ruházott föl. Élete végén lett ismert költő hazájában, 1934-ben jelent meg költészeti életművét összefoglaló, első önálló portugál kötete Mensagem (Üzenet) címmel.
Magyarországon a 60-as évek közepétől kezdtek megjelenni versei, jelentős magyar költők fordításában. A reneszánsza a 80-as évek végén kezdődött, hihetetlen népszerűségre tett szert, a humán értelmiségnél tágabb körben is. 1988-tól 13 önálló Pessoa-kötetet adtak ki, nemcsak verseket, hanem egyéb írásokat is. Ezeknek a könyveknek – s az egész magyarországi Pessoa-irodalomnak – a létrejöttében Pál Ferencnek jelentős szerepe volt, és szinte mindegyik könyv az ő szerkesztésében, válogatásában és esetenként a fordításában jelent meg. A megjelent önálló könyvek közül 4 olvasható a MEK-en (Magyar Elektronikus Könyvtár) is.
*
Giacomo Leopardi (1798. június 29. Recanati – 1837. június 14. Nápoly) olasz költő.
*
Fotó: Fernando Pessoa portréja
Forrás: https://bombmagazine.org/articles/fernando-pessoa/
*
Illusztráció: Joan Miro, Dancer, 1925.
Forrás: https://www.amazon.co.uk/Joan-Miro-Abstract-Famous-Paintings/dp/B0B84ZN36R
